Sokan kérdezték, hogy mi okozza a dülöngélést, esetleg a teljes eldőlést a harmonizáció közben.
A régi érzelmek, érzések valóság-hullámának összeomlasztása, és az új valóság-hullám megérkezte okozza ezt az érzést.
Amíg nem tekintjük meg a negatív gondolatok és érzések nélkül a valóságot, addig az szenvedést okoz, hisz folyamatosan ellenállásban vagyunk vele. Amikor megkérdőjeleződnek a gondolatok, érzések, akkor szembe tekinthetünk a valósággal.
A hullám az, amikor a valóság megérkezik. Ugyanebben a pillanatban kitörlődik a mátrixból a negatív érzés, gondolat.
Igen, valóban nem lehet a hullámnak ellenállni, de a dőlés, vagy bármilyen látható jel nem feltétele az oldásnak, és ha nincs, nem jelenti azt, hogy az oldás hatástalan maradt.
Vannak akik elsírják magukat, olyan erős az érzelmi felszabadulás, van aki nevet, van aki ezt felváltva, vagy egyszerre produkálja. :) (rám általában ez utóbbi jellemző :)
Van aki csak dől, de van olyan akit nem bírnak el a lábai, és le kell fektetni.
Ami a lényeg: a harmonizálás után minden esetben megnyugvás következik, egy olyan mély belső csend és nyugalom, ahol megszülethetnek új gondolatok, ideák, pozitív érzelmek, és szembetalálkozol az igazi valósággal, immár nem lesz benned ellenállás, szembehelyezkedés.
Amikor a már oldott dologra visszanézünk, akkor úgy érezzük, egy filmet látunk az életünkről, amiben tudjuk, hogy mi szerepelünk, de többé már nem jön elő a hozzá kapcsolt negatív érzelem, érzés.
Amúgy is ugyebár tudjuk, hogy a múlt nem létezik addig, amíg a jelenben meg nem mérjük. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése